Szász Lilla értékelése
A kép olyan társadalmi, aktuálpolitikai, genderkérdéseket sűrít egybe, mint Marx a nemekről és a családról alkotott nézetei, LGBTQI jogok és (Marx személyén keresztül), a kapitalizmus bírálata. Már 1844-ben, a Gazdasági és filozófiai kéziratokban Marx amellett érvelt, hogy a nők társadalmi helyzete a társadalom egészének fejlődésének mércéjéül szolgálhat. Marx számára ez több volt, mint egyszerű felhívás a férfiak számára, hogy változtassanak a nők helyzetén. Szerinte ahhoz, hogy a társadalom a kapitalista formáján túlmutatóan fejlődhessen, új társadalmi viszonyokat kell kialakítani, amelyek nem kizárólag az érték nyers, elidegenedett megfogalmazásán alapulnak. Az embereknek képessé kellene válniuk arra, hogy egymást önmagukban értékesnek tekintsék, és ne csak annyit érjenek, amennyit az egyik egyén a másiknak nyújtani tud. A nők különösen jelentősek lennének ebben a tekintetben, mivel a legtöbb, ha nem minden társadalomban marginalizált csoportot alkotnak. Így a férfiaknak és a nőknek el kellene jutniuk a fejlődés egy olyan pontjára, ahol az egyént önmagáért értékelik, nem pedig a férfi, nő stb. absztrakt kategóriákért. Mindezek aktuálpolitikai vonatkozását nézve órákon keresztül lehetne beszélni arról, hogy az antiliberális Magyarország genderrezsimje (id: Fodor Éva (2022): The Gender Regime of Anti-Liberal Hungary, London, Palgrave Macmillan) mit (nem) tett a nő és genderjogokért. Más szóval: a politikai hatalom birtokosainak kimondva vagy kimondatlanul van elképzelésük a két nem közötti társadalmi viszonyokról, valamint arról, hogy milyen szerepet szánnak az egyéneken túl például a munkahelyeknek, az egyházaknak, a civil szervezeteknek és az államnak. Kinek a feladata például a gondoskodás a gyerekekről vagy idős szülőkről? A családé? Vagyis a nőé (az anyáé és a feleségé)? Vagy a férfié (az apáé és férjé) is? Kinek a feladata munka és család egyensúlyának megteremtése? A nőké? Oldják meg ők ügyes időmenedzsmenttel? Vagy megjelenik a férfiak és a munkáltatók felelőssége, illetve bátorítása is ösztönzőkkel mindennek lehetővé tételére? Támogat-e az állam közösségi megoldásokat? Például bővíti-e a bölcsődei férőhelyeket? Segíti-e az az idősek és tartós betegek otthoni gondozását? Támogatja-e az idősotthonokat? Az itt pénzért dolgozók (túlnyomó többségük nő) milyen bérekért és milyen munkakörülmények között dolgoznak? Ezek összesége teszi ki a kormányzat genderrezsimjét. Ezen kívül (és itt térek ki röviden a Marx mögött található szivárványra: a magyar kormány „kiüresítette” a gender (eredeti, valós, a társadalomtudományokban használt) jelentését azzal, hogy saját politikai, ellenségképző, megbélyegző, antiliberális céljaira használja. A „genderideológia” rémképének használata politikai haszonszerzés érdekében vitán felül áll. Mindez, és sok más benne van Kovács Béla képében, ami egy pontos és tűéles társadalomkritika. Olyan állításokkal, amik mindannyiunkat érintenek, és minden nap egyre érezhetőbben és súlyosabban kihatnak mindennapjainkra.
****************
Balogh Tibor értékelése
Aktualizál, kritikus, társadalmi és kultúrpolitikai reflexiókat kelt.
Mi ma a mérvadó eszme, idea, izmus?
Ki kezdi a jövőt?
Az elfogadásért szeretne küzdeni az alkotó.
Van e keret életünkben, van e szabály az életünkben? Vagy csak ember van?
