Azért, mert

Azért, mert könnyű mondanod: kezdj új életet!
Azért, mert a nélkülözés, és a bőség is gengszterek.
Azért, mert magányomat csak az égbe sírhatom fel,
Azért, mert a – hiába – nálam már kötőjel.
Azért, mert soha, sehonnan nem jön irgalom,
Azért, mert magam sem tudom, meddig bírom.
Azért, mert felesleges minden kimondott szavam,
Azért, mert írok, habár hallgatni arany.
Azért, mert csalfa a vágy és kétségbeesés a remény,
Azért, mert indulatból jön most e költemény.
Azért, mert nem tudom, mi tévő legyek,
Azért, mert szóba mertem állni veletek.
Azért, mert nem temethetem magamat élve el,
Azért, mert elmémben egy hadsereg menetel.
Azért, mert nem leszek már se jobb, se rosszabb,
Azért, mert így kell, ha be akarsz, befogadj.
Azért, mert több felvonás egyszerre fut le bennem,
Azért, mert  kínoz, egyre kínoz a taps engem.
Azért, mert fel nem foghatom, ki vagyok,
Azért, mert ezt senkitől el nem várhatod.
Azért, mert ma élünk, holnap elpárolgunk,
Azért, mert dekorált képeslap szép új világunk.
Azért, mert marionett-bábukká lettünk,
Azért, mert Lipóton még jobban meghülyültünk.
Azért, mert kemény a fal, és gyenge a csákány,
Azért, mert megbújunk önmagunkban gyáván.
Azért, mert az igazság korántsem egyetemes,
Azért, mert élni, halni egyformán érdemes.
Azért, mert tudom: ez egy hosszú diagnózis,
Azért, mert újra s újra emelve lesz a dózis.
Azért, mert látom – nem alszom ma sem,
Azért, mert folyton csak emlékszem, emlékszem...
Azért, mert a mindenből, mi volt, lett a  semmi,
Azért, mert mindig mindent elölről kell  kezdeni.
Azért, mert sóhaj mardos, de végül torkomon akad,
Azért, mert a lét túl nagy feladat.
Azért, mert a pokol is jobb hely testemnél,
Azért, mert elfelejtesz, mielőtt eszedbe jutnék.
Azért, mert klinikai esetek vagyunk,
Azért, mert egymás életére vágyunk.
Azért, mert eszméket gyilkolunk kifulladásig,
Azért, mert a sínről, amin fekszünk, a vonat kisiklik.
Azért, mert kidurrant a lufink kiskorunkban,
Azért, mert bömböltünk – jaj, a mama hol van?!
Azért, mert vicces volt a suli mellé járni,
Azért, mert kár ezt az egészet siratni.
Azért, mert huszonnyolc kínnal telt év mögöttem,
Azért, mert  félek: huszonkilencre nincs esélyem.

0