715. szám Vers

Üresedő lelkünk romos oltárán

Szerző:
és a kenyér mindig elfogy, 
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.

kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.

a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is: 

másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.  
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán. 

és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején. 
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán. 

kenyér. kés. ujjlenyomat.

Kapcsolódó írások