és a kenyér mindig elfogy, csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad. kíméletlenül, mint az idő, úgy változik markolatán az ujjlenyomat hangulat. a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül. emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is: másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked. egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán. és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején. a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán. kenyér. kés. ujjlenyomat.