görnyedt lettem,
valami beteg varázslat
meggörbítette az időt,
fiatal arcom
cseppenként szivárog
egy képkeretből,
helyén megfakult papír marad,
idegenek néznek rám,
kitágult pupillájukban
magamat látom,
hajam Tornádó tépi,
a szerelemisten volt
ilyen pákosztos,
amíg, pár évvel később,
egy tavaszi napon
örökre rám csukta a kilincset
Likes
Nincs hozzászólás