Három tizenéves leányka üldögél a padon a Margit-szigeten, a Palatinus strand közelében. Fürdőruhában. Mellettük három hátizsák. Roppant csendesek, feszültek. Búsak. Búsuló bakfisok. Egyszer csak megszólal egyikük. – A fenébe is, már megint késnek. – Ja, már megint, mint mindig – nyögte a másik. – Én mindjárt az elején megmondtam, szörnyen linkek – mondta a harmadik. Ültek tovább csendesen, feszülten. Egyetlen kukk nélkül. Meglepő állapot, három tinédzserkorú leányzó, és semmi csevegés. Hihetetlen. Negyedórán keresztül szilencium, ó, furcsa, ám mégis jó. A madarak csicseregnek, két mókás mókus kergetőzik egy hatalmas fán, az egyik átugrik a szomszéd fára, a másik gyorsan utána. A legközelebb terpeszkedő bokorban darazsak döngicsélnek. Virágokon méhecskék landolnak, mézet gyűjtenek. Vagyis nektárt, amiből mézecske lesz. A csajok meg csak üldögélnek, nuku csevej, nuku csacsogás, nuku trécselés, pont. – Menjünk be a strandra nélkülük. – Jól van, menjünk. – Igen ám, de nincsen pénzünk. – Hű a francba, ezt el is felejtettem! – Nincs lóvénk, tehát nem lesz jegyünk. – Vagyis ohne bemenés, ohne pancsikolás. – Amíg nem jönnek a fiúk. Ülnek tovább csendesen, feszülten, traccsolás nélkül, tanárok szidalmazása nélkül, osztálytársak kibeszélése nélkül. Komor az arcuk, sírdogál a lelkük, sajog a szívük. Hirtelen felugrik az egyik. – Jé, ott vannak! – Hol? – Hol vannak?! – Ott, a bejáratnál. Rohannak, mint a szélvész, de mire a bejárathoz érnek, a srácok már belül haladnak az öltöző felé, lazán, nevetgélve. Kiabálnak utánuk, integetnek, üvöltenek, hadonásznak, sikítanak, egyikük felkap egy kavicsot, meg akarja dobni a hűtlen „lovagokat”, ám nem találja el őket. Nem is csoda, hiszen már messze járnak. Lerogynak a földre. Szipogás, fogcsikorgatás, fogadkozás. – Dögöljek meg, ha még egyszer szóba állok hímnemű döggel. – Nekem sem kellenek többé a fiúk, inkább leszbi leszek. – Én csak azt kívánom nekik, hogy rohadjon le a micsodájuk. – Én is! – Én is azt kívánom nekik, majd meglátjuk mire képesek fütykös nélkül. És elkezdik elképzelni, milyen jó lesz majd a világ srácok nélkül. Megvigasztalódnak, felállnak, és szépen hazaballagnak.
2021 július, 3. díj
