átöleltem álmomban a Földet a felszínre importálom magam új bimbókat festek almazöldet és félig töltött ritmussal a poharam elnézem ahogy megfeszül a jó kísérleti dráma egész színpadom az emberi érték elszórnivaló ha befogad az emberséges vadon összegyűjtöm mindazt ami kellék szárnyam alatt ezer pillanat hogy álmaim a világra segítsék ösztön kell –valódi papírdarab nem bújhatsz el jeles akarással csupa harmónia a végtelen lázadó vagy piros szívlapáttal és kezedben apró üresség terem bús arcodon elcsatangolt mondat és a rétegekben őszi dallamod játékszerül lehozom a Holdat amíg fények alázzák hajnalod a hűvös éjszaka belereszket ahol a borús álom fölmagasztal rögös zsákutcába visz történelmed de az árbocod rejtjele marasztal
Likes
Nincs hozzászólás