770. szám Vers

A barátsághoz

Szerző:

Míg temetek s mások is temetnek,
én mindenütt fürkészve kereslek.
Biztatsz és nyugtatsz, amikor látlak:
harsány szín vagy, fénye a magánynak.


Az időn túl csak téged követlek.
Elmeséllek folyóknak, köveknek,
megtalállak csöndek búcsújában,
vonatok bús zakatolásában.


Lombos erdők őszülő színével
az emlékből kincseket idézel.
Könnyező perceket felsodorva,
mosollyal hívsz ölelő mosolyra.


Veled küldöm bánatom az égnek,
hallgatom ritmusát a zenének.
Kisuttoglak magamból a földnek,
s óvlak, nehogy bármit összetörjek.

Kapcsolódó írások