előjöttek újra a lidércek lavórba fejtik a vért tripla kócos miértek írnak újabb mesét egész nap töprengek azon merről fúj mindig a szél lyukasra mossák az agyam füstköddé válik a faszén pokolban kergetik egymást koboldnak látszó dögök megkívánná a kamerát kinyiffantva az ingerküszöböt éjszaka telehold fröccsen a nem látszó fekete tóban farkasok izzanak dühben mások meg azt mondják jóvan’