Meséltem

Anyám lelke repülő kő. 
Besüppedt az eső áztatta, 
puha feketeföldbe. 
Ki érti meg anyám lelkét? 
Meleg volt az, miként 
a kék ég, mint a kenyér.

Tíz körömmel kiásnám most 
a feketeföldből – kitépve 
az Ő forró testéből lettem; 
lettem őrült és költő – 
Fekete telet cipel a lelkem.
Csontig rág idegrendszerem.

Meséltem a Fekete-tengernek:
szél támadt, este lett, 
ereimbe költözött 
a sós víz, a félelem. 
Szenvedés lett a kenyerem, 
s lett belőle ez a vers is, 
meg a tenger és egy szerelem.

0