erdélyi félrerándulás a lelkeink völgyébe le zsebünk egymással volt tele nem fért el benne senki más fölémhajoltál hogy hajad rázuhanjon a szemeimre találjak majd ritmust a rímre mielőtt végképp elszalad s míg mi szerelemtől vakon csordultunk át hajnalodásig arcát kitakarja a másik s a ló benéz az ablakon
Likes
Nincs hozzászólás
