szitává lyuggatták agyam mindenféle külső ingerek bent csiszolatlan zaj szólt fúrószár tépte szürke pikkelyek puhán siklott a cipő nem zörgött a védőfólia steril ország fogadott én voltam apámnak harmadik fia ezerszemű monitor figyelt kába lettem aki nem toporog fesztelen lett a képátvitel távolodott tegnapi mosolyod lassacskán kitisztult minden átpördült az óramutató megszültek a várandós percek maradtam apámnak harmadik fia a folyosón kávészagú csöndben csővázon lógott egy kabát levedletten egy régi ember bőre