Augusztus 27-én a mára már hagyománynak tekinthető hosszú hétvége (Fedél Nélkül Nyári Tábor) kezdődött a balatonakarattyai PartLak faházban. Egy kis kikapcsolódás, pihenés, hogy aztán újult erővel kezdjük a szürke hétköznapokat. Számomra új élmény egy lapterjesztő jóvoltából. Az indulás előtti napok már a készülődés izgalmával teltek. Majd a nagy dilemma, vajon mit sikerül otthon felejteni. (Semmit, ja, kicsomagolásnál mégiscsak…) Kelenföld: Találkozás a számomra még ismeretlen emberekkel, aztán rövid bemutatkozás után a kis csapat tagjává váltam. Vonatozást követően kellemes lazító séta és már meg is érkeztünk a szállásra. Terepfelmérés, szobakiosztás, kicsomagolás, na és mégis csak otthon maradt ez az. „Robi segíts” kérés után lista, kinek mit kell beszerezni. Miután mindenki elhelyezkedett, ismerkedés a környékkel, kellemes késő délutáni Balaton parti séta. Imi nem hagyta ki a számára kedves hintázást sem. Fahasogatás, tűzgyújtás után közös vacsorakészítés, sok kukta és Robi séf közreműködésével. Míg a bográcsban rotyogott a lecsó Pistike a csapat legifjabb tagja focizni hívta a felnőtteket. A jó hangulatú közös vacsora után a fiúk egy része ultizott. Laci, Robi, Józsi csaptak össze. A maratoni játszmát Józsi az esélytelenek teljes nyugalmával vitte szinte végig, de aztán fordult a kocka. Laci töretlen győzelme dugába dőlt és Józsi vitte el a pálmát. A hosszúra nyúlt éjszaka után döcögősen ébredeztünk, de az életmentő kávé és reggeli közben már az aznapi programot tervezgettük. Délelőtt egy kis piacozás után a csapat nagyrésze a kilátóhoz vette az irányt. Én tériszonnyal felvértezve, Józsi és Géza Úr a cica csak szolidalitásból kihagytuk ezt a remek programot. Mi hárman ismét a Balaton partot vettük célba, ahol a kedvezőtlen idő miatt a fürdés helyett a séta került előtérbe. Géza Úr beiktatott magának egy hintázást, ami meglepően tetszett neki. Délután megérkezett a kissé elfáradt, de élményekben gazdag társaság. Meghallgattuk az élménybeszámolót, aztán ismét a közös főzőcskézés varázsa. Menü paprikás krumpli kolbásszal. Vacsora után Lajossal beszélgetve kaptam egy kis szeletet az élete alakulásáról. Viccei, sztorijai vidáman zárták számomra a napot. Szombati vendégünk Csanádi Gábor fotós volt, aki a teljes napot velünk töltötte és remek fotókat készített. Vasárnap megérkezett Gyula is, aki az EKH (Első Kézből A Hajléktalanságról program) keretében tart többed magával előadásokat iskolákban, munkahelyeken. Ennek lényege, hogy a hajléktalanságot megtapasztalt ember érzékenyíti a még formálódó értékrenddel bíró fiatalokat. Délután Géza Urat meglátogatta egy rajongója (Marcsi), aki egy kis hazaival kedveskedve színesítette a napot. Szabad programként ismét ki a kirándulást ki a Balaton parti sétát választotta. Gyula, hogy véletlenül se maradjon ki a közösségi életből, feladatul kapta a palacsinta tészta csomómentessé tételét. Babgulyás és palacsinta a búcsúvacsi. Réka és én halált megvető bátorsággal vállaltuk a palacsinta sütést. Igyekeznünk kellett, mert Janika, Janó és Gyula a töltő mesterek alig várták, hogy elkészüljön 1- 1 darab. Megmosolyogtuk Imi és Janika baráti civódását. Este a szülinaposok köszöntésével zárult a nap. Aztán nagyon hamar eljött a reggel és szomorúan vettük tudomásul, menni kell haza. Köszönöm Lajos, Laci, Attila, Janika, Janó, Évi, Gábor, Gyula, Gergő, Imi, Józsi, hogy megismerhettelek benneteket és befogadtatok magatok közé. Külön köszönet névtelenséget kérő önzetlen támogatónknak, a Fedél Nélkül munkatársainak és a Menhely Alapítványnak hisz nélkülük ez a hétvége nem jöhetett volna létre. Remélem, jövőre ismét találkozunk.
