az emlékekkel úgy van az ember, mint sufniba rejtett tükör, ha visszanéz: „pillanatig se hidd, hogy emlékezel csak én gondolok rád, látod, észrevettem szeretett vakotád.” Ismeretlen Nagymama, késő feltükrözni bennem a romlást, vakota rája – „de a szemed végre a régi fijam! S ha lészen te isten, lészen annak vakota a szája.” (Herceg Árpád 1954-2016)
Likes
Nincs hozzászólás