Nem akartam gazdag lenni.
„Két forintért kuglert venni.”
Hogy én mégis gazdag vagyok?
Mert álmaim sosem nagyok.
Sosem nagyok, épp elérnek
csillagokig, hol temérdek
fényehulló, múló álom
porosodik nyoszolyámon.
Közöttük oly vígan élek,
ha úgy tetszik, csak henyélek,
láblógatva mit se félek.
Hamiskásan zengem dalom,
ha megunom, abbahagyom.
Az életem olcsón adom.