694. szám Vers

Üzenet a mához

Szerző:

Dédanyák és dédapák!
Tűzözönben salakká égett a világ.
A füstölgő romokból
újjáépítettétek a palotát.
A törtszárnyú hidak
Pestről újra Budára vezettek,
sirattátok, aki meghalt, testvér és gyermek.

…és felépült a roncsolt világ,
kezetektől feltámadtak a csodák…

Tettétek dolgotok, mit kaptatok, mit vártatok.

Nagyanyák és nagyapák!
Láttátok, hogy féltek az apák,
sírtak az anyák.
Felzendült az Egmont nyitány.
Majd csend lett.
A szoros kötél mozdulni engedett,
fény szivárgott át a vasfalon,
megbukott egy rendszer és egy hatalom.
Van még időnk az új világra,
és bomlani kezdett a kert virága.

…változtatok, álmodoztatok,
biztattak és bíztatok…

Tettétek dolgotok, mit vártatok, mit kaptatok.

Anyák, apák!
Ámított egy szabad világ.
Nektek csak mesében voltak
tankok, géppisztolyok.
Békeharc, fáklyásmenet,
vezércikk, ami megmondta, mit szeress.
Ti ingyen kaptátok a régen vágyott rendet,
kitárta a világ kapuját,
a szabadság illata belengte a kisszobát.
Örökül maradt az évszázados harag,
atyáitok fájdalma, s álságos hatalmak
vájni kezdték a falakat.

…ti azt hittétek ilyen a rend,
vad viták, torz eszmék, gyűlölet, kapzsiság és sunyi csend….

Tettétek dolgotok, vártatok, semmit se kaptatok.

Gyerekek!
Aprók, védtelenek,
eszmélő kamaszok,
fiatalok, lelkükben szabadok.

Tegyétek dolgotok! Akarjatok, hogy kapjatok.

Kapcsolódó írások