683. szám Széppróza

Rendkívüli esemény nem történt

Szerző:

1983-ban kerültem Ceglédről Pestre, a Gondolat Kiadóba. Írtam is a barátaimnak egy kis táviratot, hogy „Gondolatban egészséges szerkesztőnek adtam életet”.

De jött az élet, s a Mechwart András Vasúti Szakkollégiumának lettem tanára. Délelőtt tanítottam, délután kollégiumi nevelő voltam az áldott emlékű Ottlakán Péter gondnoksága alatt. Érettségiző osztályt kaptam az utolsó félévben, de mindenki leérettségizett, még az a tanítványom is, aki József Attila Ódájának olyan értelmezést adott, hogy a vers egy tájleíró költemény.

A kollégiumban minden ingyen volt. A dupla fizetés mellett ingyen szoba fűtéssel, tévével, rádióval, telefonnal, rendszeresen mosott és cserélt ágyneművel. Magyarul a dupla bérem csak zsebpénz volt, kiadásaim nemigen voltak. A diákjaim tiszteltek, még szombat és vasárnap is tartottam kurzusokat ingyen a kollégiumi szárny alagsorában. Mondandómat magnóra vették, s terjesztették, mint Lajcsi anno a kazettáit. Igaz, én ingyen tettem.

Én voltam a 13 emeletes kollégium teljhatalmú ura, Ottlakán Péter igazgató után. Rengeteget sportoltam, foci, tenisz, úszás és foci. Bordás hasú izomemberré váltam. Renomémat reggeli ébresztésem is fokozta, úgy keltettem a diákokat a brezsnyevi pangás időszakában, hogy „Keresztény harmatossággal áldjon meg az Isten benneteket, keresztény imatestvéreim”.
Szkanderben megvertem egy válogatott, Európa-bajnok súlyemelőt, s egy ifjúsági olimpikon kenust. Volt re­nomém a 13. emeleten, ahol saját zárható szobám volt. Professzionalizmusom egy új aspektusa áttörő sikert aratott diákjaim közt.

Vasárnap este szállingóztak be busszal vagy vonattal a hétvégét otthon töltött diákok, akik az ebéd után kezdték el az ivást, és a vonaton, buszon folytatták. Ha el-elokádta magát egy tanítványom a liftben, lebaszás helyett kitakarítottam a liftet, és csalhatatlanul megállapítottam a hányadékból az összetételt, teszem azt „csaszi” (császárkörte likőr) és szilvapálinka. Ez szerzett nekem renomét a diákjaim közt, nem más.

A kollégiumnak esti és nappali portásai is voltak. Én Feri bácsit, az idős vonatjegykezelőt szerettem, mert vele ittam meg életem legjobb lemagozott őszibarackpálinkáját. Az öreg megvárta a takarodót, miután a diákok elaludtak (vagy pornófilmet néztek titokban a szobájukban), az öreg is elővette butykosát és belekezdett. Egyszer elméretezte az adagot, mert éjjel elaludt a portásfülkében. Reggel megébredt, és a vesztesek hűvös nyugalmával beírta a kollégiumi naplóba, hogy „Az éjjel különösebb esemény nem történt.” Csak azt nem vette észre, hogy ellopták közben a kis színes tévéjét és azt a vaskazettát, amiben a megérkezett diákok pénzét tartotta, lezárva.

Mondhatjuk valóban tehát, hogy „Rendkívüli esemény valóban nem történt”, csak reggel 10-kor rúgta ki Ottlakán Péter igazgató úr az állásából az öreget. Holott az eljárása számomra vitatott volt, meg is mondtam, hogy „Rend csak a temetőben. Egy halott, egy fejfa”, de mindez nem használt. Így éltünk hajdanán Árkádiában.

2020. augusztus, második díj

Kapcsolódó írások