…anyósom az első nap szemembe vágta:
„Senki vagy, itt nincs, soha semmid ne legyen,
ne gondold, bármi szavad lesz a családban!”
Hogyan érthetné meg, hogy magasból teszek
vagyonára (és arroganciájára),
páromra tarthatok igényt – a lányára,
bánt, hogy bármi mást elfogadjak, elvegyek,
bár a vagyonom kopott cipőm, nadrágom,
hogy a költészet tarthatott meg embernek,
szerelmem három évtizedig kerestem,
megtaláltam, ha késve is, de nem bánom,
hogy régen nem sérthet már semmi és senki,
mert költő fejedelmek nyomdokán járok
s gyökerek nélkül terebélyesedtem ki.
