Nehéz átok ül bolond fejemen,
Lelkem csitítaná hűs, éji szél.
Kikövezett utakon a perceket keresem,
Szívemben a harag dühödt lángra kél.
Fejem fölött sötétség borítja az eget,
Kezeim közt a lopott idő reszketve fél,
Villámok égetik fellegpapírra vétkeimet,
Holdfény ezüst keresztjén csordogál a vér.
Hamis tükrömet évtizedek padlójára vetem,
Húsvér szívemet a visszhang tépi szét.
Ezernyi szilánk ropog minden léptemen,
S a felismerés rám szegezi tiszta tekintetét.
2020. július, harmadik díj
