testvér
te aki már kiilleszkedtél
téged senki föl nem emel
hacsak nem az övé e hely
hová összecsuklottál itt
fejfára épült hóember a testünk
a tiéd már olvad
tűhegynyi pupillával kémlelted a csillagokat
és hiába perkáltad ki a stexet
a heroinhoz hintőport kevernek
nincs tiszta forrás
elkopunk
akár egy pengető
s a halál pótcselekvés
befejezni ez volt a vágyad
édenkerti guernicádat
helyette haldogálsz
de meddig agonizálhatsz úgy
hogy bele ne halj soha?
lebuktat a vers
mint légtornászt a lábnyoma
testvér
bár hologramkönnyű lettél
téged senki föl nem emel
hacsak nem az övé e hely
hová összecsuklottál itt
sebed mind gomblyuk
beforrni nincs módjuk
s ahogy legszebb fülbevaló: szárán a cseresznye
mondd mi áll úgy a szívnek mint a veszte?
helikopterről vízágyúz depressziód
támolyogsz mint egy frissen tömött liba
pedig érrel átszőtt egekben úsznál
de tovább nem jutottál a körútnál
sűrűn s közelről kaptad a világot
és a sok fa végül kioltotta a lángot
Megjelent a szerző angyalvakond című kötetében.
A kötet megvásárolható szerkesztőségünkben
és terjesztőinknél!
