Életem egyharmadában
fekszem. Hát ez kurvasok.
Három évig vacsorázom,
másfél-két évig szarok.
Vagy öt év a tükör előtt.
Három évig válogat
a nejem a zöldségesnél.
– A halál?
Csak egy pillanat…
Már, amikor megszülettem,
rámrontott a fájdalom.
Mostanában a reuma
szaggat mindkét vállamon.
Vagy húsz éve bontom-mászom
a kirekesztő falat.
Félni? Ugyan, mitől?
– A halál
– csak egy pillanat…
Harminckétszer húztak fogat,
kétszer rúgtak jól tökön.
Milliószor alázott meg
más előtt a főnököm.
Majd’ naponta haladta meg
tudásom egy feladat.
Most kopognak. – Ki az? – kérdem.
– A halál!
– Csak? Egy pillanat!
