eközben a sarkon túl a messzi-messzi Hungárián
túl a hideg síneken és minden hűvös teórián
galaktikus forróságban villanásnyi jégeső
koncentrál a város mint a földbe ásott gégecső
büdös barna bácsika egy kétszázasért rád ragyog
űzött kis nő jegyzetelget magában (ez én vagyok)
új padokon régi testek ülnek mint a zsák
töltekeznek mint a körbe betonozott fák
adódik a boldogságra éppen elég ok
nincs jobb díler mint a szél a legjobb drog a szmog
minden újabb fuvallat a bensőnk felé tör
üdít táplál és felvidít mint a csíki sör
félszobányi sárga fűben rommá ázott rökamié
hangyamintás papírtányér: itt A Whopper Mindenkié
propaganda-kék az ég e szép óriásplakát
béke van: a történelem ismétli magát
belefutsz egy falba hoppá megütközöl magadon:
lehetett-e volna vajon szebben jobban szabadon
senki sincs a téren mégis elindul egy hinta
most egy ezredmásodpercig egész olyan
mintha
