Boldogok,
akik megtartják az ő parancsolatait,
hogy joguk legyen az életnek fájához,
és bemehessenek a kapukon a városba.
Jelenések könyve 22. fejezet
Boldogok, akik szirthez hasonlítnak,
akik napjaikat nyugodtan fejtik,
akik az életre ablakot nyitnak,
és ha betegek voltak, elfelejtik.
Boldogok, kik szomjazzák a nevetést,
boldogok, kik éhezik a jókedvet,
kiket úgy vernek, mint zápor a vetést,
kiket börtönbe, vagy máglyára vetnek.
Boldogok, kik koldussal paroláznak,
akik könyörögnek, de nem vétkeznek,
kiknek ott a tanyájuk, ahol áznak,
kiknek nagy éhük van, s nem éheznek.
Boldogok, kik a bölcs mosolyt havazzák,
kik egy bűnöst is ártatlannak látnak,
kik a csókot, hűlve úgy kanalazzák,
és bár nem értenek, de megbocsátnak.
Boldogok, akik virágként úgy szeretnek,
kik fájdalmasan, fel nem ordítanak,
akik ha sírnának is: csak nevetnek,
kiknek suttogása a holdig szalad.
Boldogok mind, akik nem hadakoznak,
kibékülnek a haragvó halállal,
kik nyugodt ellenségei a rossznak,
és szívük Úrhoz méltó terhet vállal.
Boldogok, akik karót nem hegyeznek,
kik embernek maradnak és boldognak,
amíg mások mindennel kiegyeznek,
ők úgy örülnek az örök dolgoknak.
