mint vendég aranyporos utcabálban
ringatva karon fülig ér szád biztonság
van és szerencse egyben az országút
kanyarogva vinne el messze míg fúgák
szólnak fejeinkben s nyirkos tenyerünkben
a dallam – Bach és Beethoven – hangjaik
a törülköző az izzadságunk mentesítendő
meg még egy könyvtárba is bemegyünk
majd mert rejtélyes űrkiállítás lesz ahol
felhangzik az Androméda-űr-kiáltás
mindez töltőtollal a kézben a költőfegyver
vonalra vonal s betűre betű téve lészen
s egy gyűjtemény amibe zárva szavaink
a nyárra andalgón napfény-festék az arcodon
s körbe a színek én tőled te tőlem leszel
állatira részeg… nem kell más fajta-féle
nyugdíj és máris ringat az élet mint egy
körhintával jól telerakott vurstli vagy bazár…
jaj ezt mind leírtam ide s Te nem vagy itt –
hogy fogok én most már aludni így…
Likes
Nincs hozzászólás