… miért csak most tudtunk találkozni,
amikor testem és lelkem romokban
hever? Maradjak? Jobb volna fogyni,
méltósággal, akár a hold. Nyomorban
élek, mióta magamról tudok.
Sose hátrálok meg, nem is futok
senki elé és senki után. Gyorsan
okulok s még gyakrabban selejtezem
emlékeim. Hogy kerültünk egybe?
Talán nem számít. Mindig a percbe,
könyvekbe, barátokba temetkezem.
Még itt vagyok s mindenem a múlté:
a jövőmről gyakran megfeledkezem,
öregszem és van közöttünk – húsz év …
