Itt bontom sátramat
a lét peremvidékén.
Itt engedik,
hogy számoljam napom.
Itt lesz a kő
– ha lesz – az utca végén.
Itt ér be majd az égi oltalom.
Ne mondj imát!
Ne hidd, hogy megfelelhetsz
Ha kérsz, adok ingyen feloldozást.
Ha fél marékkal földet szórsz a földre,
magad ríkathatod,
de senki mást!
Ha megtalálod kulcsomat a párnán,
vagy épp alatta,
kinek hol szabad.
A lelenc-kölyköt ott ne hagyd a járdán,
legyen hozzá
még egy-két jó szavad.
A jelmezem egy szétszakadt bohócé.
Két gombja ép.
Tudom, hogy elviszed
ha kell, ha nem a kristálygömb a polcé!
Föl sem éred,
meg amúgy sem hiszed.
Kilenc ajtóra az legyen kiírva,
hogy itt lakott a hold, a föld, a nap
s ha rébuszomtól nem fakadtál sírva,
sosem ízleled meg nyugalmamat.
