A lődörgők időben átszöktek a másik partra.
Elárvult gyaloghídon strázsáltam éppen,
amikor a rámszakadt ég és a zenebonában
tétovázó talpalatnyi boldogsághormonjaim
meg a raboskodó templomtorony idecövekeltek.
Állok az októberi zuhatagban, bazaltos emlékeim,
nikotinfóbiám sem akadályozhatnak meg abban,
hogy felejtsem: tanítottak engem elfutni is.
Kíváncsian, nagyon fénytelenűl múlnak a napok,
megfogadható türelemmel gyanakodva ígérem
mindnek aki kérdi: végemig várom a váltást.
Likes
Nincs hozzászólás