Kapcsolatok, utak,
Melyek néhol kényelmesek,
Olykor kényelmetlenek,
És nem mondják be az állomásokat,
De ezt a rizikót egymásért vállalnunk kell.
Padok, csillagok, sátrak, tűzrakások,
S csókok a forró lüktetésben,
Észre sem véve, amint egy-egy szikra
Testünkbe égeti emlékét,
Az erdő miértünk lélegzik – nekünk elég szeretni.
Mikor eljön a hajnal,
Még akkor is összefonódva,
Ébredezve, a kávéhoz vizet forralva,
A hűvös szelek elől pokróc alá bújva –
Tudjuk: jő az ősz, mégsem ritkulnak a színek…
