Fejed alól a pálinkád
Loptam volna csak el, mind!
Emléked őrzöm, elvonókúrát
Köszönhetek neked, és a kínt,
Hogy megszülted lányod,
S ő engemet,
Most is bennem él, ahogy kihányod,
Mit bevedeltél, az összeset.
Nem félek már, mivel temettelek,
Az élet fogyatkozik, akár a Hold…
Ki volt mondd, ki vádolt tégedet?!
Éltedben, mert e vers csupán kiokolt
Bosszú irántad, melyben örömöm sem lelem,
Rezdüléseit szívemnek számon tartom.
Hogy lehettél ily kegyetlen?
Vipera-mód magam kell –
– Utánad halálra marnom.
2011 Július, első díj
