Az Élet dús mezején egyedül maradtam,
Termő kalász helyett kudarcot arattam…
Kenyerem kukából, borom pocsolyából,
Szánj meg Embertársam, emelj ki a sárból!
Én is Ember vagyok, dermesztenek fagyok,
Piszkos szakállamnál csak bánatom nagyobb!
Ki vagyok én hát most: Ember, avagy „állat”?!
Sírásóm a rossz Sors, fejfám az utálat…
Adj hát Reményt nekem: Társadalom-Ember,
Ha mentő kezed nyújtod, hálám mint a tenger!
Megtisztultan állnék ama’ rendes sorba –
Imaházba mennék, nem halotti torba…
Könyörülj hát rajtam Istennek szent sarja,
Ember az ő Társát farkasként ne marja!
Add meg nékem újra, hogy Egyenlők legyünk,
Hisz a Túlvilágra úgyis egy kapun át megyünk!
Likes
Nincs hozzászólás