Fenomenálisan üt, ver, dobol
bennem minden
véredény, a szállító
csőhálózatban ritmikusan
száguld, kering, nyomul
a vér, remeg, pulzál az erek
fala, rázkódik a hálózat,
mint tengeren, viharban gondola.
Jórészt te vagy az oka,
többi a koffein és hogy elfelejtettem
gyógyszerem bevenni, de most, így
ilyenkor, elsősorban miattad ver a víz.
Míg idegesen, nyugtalanul várlak,
egyre várlak, zsigereimbe markol
a félelem, hogy nem jössz
és azért is, hogy mégis jössz
és megint vagy nem történik semmi,
vagy elküldesz a francba,
mert neked nem kell kalamajka
meg én sem, s van bajod elég,
nem kell, hogy tetézzem, –
különben is mit képzelek én….?
