517. szám Széppróza

A kaméleon színt vallásának körülményei

Szerző:

(Tudományos értekezés,amely egy ígéretes disszertáció alapja lehet)

Mindenki tudja, hogy a kaméleon a színét szabadon, de alkalmasan megválasztó jószág. Ehhez nem kell festenie sem magát.  Ez egyben azt is jelenti, hogy a kétszínűnél is több, de egyben színes egyéniség is. Azt már kevesebben tudják, hogy alakját is képes megválasztani. Ha jobbnak látja, felfújja magát hogy vastag és gömbölyded legyen. De kedvére lehet vékony és lapos is mindenféle diéta nélkül, perceken belül. (Persze a két véglet között is felvehet bármilyen alakot.)
Eredeti szándékom szerint azon problémáról kívántam értekezni, hogy „hazudik e a kaméleon, amikor színt vall?”. Viszont rövid tépelődés után szembesültem a következő konkrét szituációval:
Hazudik-e a kaméleon, amikor a lombkoronában a farkát egy ághoz csavarva, lelógva, zölden és laposan lepihen ebéd után?
Nem, nem hazudik. Mert a kaméleon fel tud mászni ebéd után is a lombkoronába, sőt ebédelni is tud ott, akkor pedig még mászkálnia sem kell tele hassal. Megfigyelhetjük azt is, hogy a kaméleonok farka alkalmas arra, hogy rácsavarodjon egy ágra és lógni is lehet rajta. A kaméleon pedig lehet zöld és lapos, azért kaméleon.
Viszont…
Igen, hazudik. Mert a kaméleon, az egy kaméleon és nem egy csüngő, nagyobbacska falevél. Ha valaki másnak mutatja magát, mint aki valójában, az bizony hazudik.
Nem mentség a hazugság vádja alól, hogy így az ellenségei, például a vadmacska elől rejtőzködik, javítva az esélyeit, hogy ne ő legyen a desszert ebéd után. De állítom, hogy van olyan galád kaméleon is, aki direkt elszökik ebéd után, nehogy a felesége befogja mosogatni és a biztonság kedvéért úgy csinál, mint egy falevél, hogy az asszony véletlen sem akadjon a nyomára.
Akkor hazudik vagy nem hazudik? Meghátráltam és megváltoztattam kutatásaim fő csapásirányát és a kaméleon színt vallásának körülményeit kezdtem vizsgálni először.
Vajon mi motiválhat egy kaméleont, amikor színt vall?
Nyilvánvaló, hogy a számára legjobb színben akar feltűnni. Más kutatók már kiderítették, hogy a kaméleon a színválasztással nem csak rejtőzködik, hanem kommunikál is. Például a nőstények színe párzásra készen kékes pirosra változik. Csak úgy, nincs is szex. A hím egyedek minden színben képesek a párzásra és különösebb válogatás nélkül megtalálják az igazit. Egyes fajoknál az ijedt kaméleon sárga. Az izgatott kaméleon kékeszöld. Arról nem találtam forrást, hogy milyen színű egy kaméleon, ha elpirul.
A legjobban eltalált szín helyzeti előnyt jelent a vetélytárssal szemben. A hím egyed számára nyerő lehet, ha ismeri a számba vehető nőstények kedvenc színárnyalatát. Ha ezt még egy eldugott helyen be is tudja gyakorolni, minden bizonnyal ő lesz az igazi!  
A rosszul eltalált szín és forma komoly veszélyforrás. Például egy hiányos botanikai ismeretekkel rendelkező kaméleon esélyei jelentősen csökkennek a portyázó vadmacskával szemben – a helyesen döntő kiművelt fajtársához képest –, ha a majomkenyérfán úgy csinál, mint egy baobafa levél.
A fenti két példa tanulsága, hogy jól színt vallani csak a megfelelő információk birtokában lehet. Kaméleonunk sikerét fajtársaival szemben az első esetben a kaméleon mivolt hangsúlyozása, míg a második esetben pont a tagadása eredményezte. Úgy látszik, időnként praktikus hazudni, esetünkben ugye kiművelt kaméleonunk nem lett fogás a vadmacska asztalán. Netalán az lenne az igaz kaméleon, amelyik hazudni is jól tud? Bár a kaméleon valószínűleg időnként el is hiszi magáról, hogy ő most egy falevél, mert így könnyebb a lelkiismeretének, már ha van neki.
Persze, mint mindig, jól jön a szerencse is, de legalább a nagy pechet szerencsés elkerülni. Nem úgy, mint az a kaméleon, amelyik olyan jól álcázta magát, hogy a légy sem ismerte fel és rászállt, így nem tudta azt elkapni a kilövellő nyelvével. Vagy amelyiket nem vett észre a zsiráf sem és le is legelte. Igaz, hogy gyorsan kiköpte, de azért mégis. Bizony a hazudozásnak megvannak a maga ártalmai.
Ha egy rafinált kaméleon rábukkan egy legyekben gazdag vadászterületre, folyamatosan vékonynak mutatkozik, mert így vetélytársai nem zaklatják, hiszen csak legyintenek, amikor meglátják: „Csórikám már legalább egy hete légyzümmögést sem hallott, nemhogy egyet is elkapott volna.” Igaz, hogy hazudik a barátunk, de tele van a bendője, míg az őt becsmérlő kollégái hullára dolgozzák magukat fele annyi légyért. Fineszes. Meg is őrzi fajtársai elől az információt. Sőt! Ő is elkerüli a lelkiismeret furdalást: „Az a nagy mamlasz csak pillanatok alatt fölzabálná az összes legyet, pontosabban azokat itt maradtak, mert nem menekültek el a környékről, mint a többiek, amikor meglátták a gusztustalan fizimiskáját. Azután meg itt maradnánk mindketten éhkoppon. Az ilyen nem érdemli meg a segítséget.”
Ugyan mit mutatna példáink esetében egy hazugságvizsgáló? A vadmacska közelében lapító kaméleonnak azért biztosan fölmegy a pulzusa. Mindenesetre a hazugságvizsgálót hasznos lenne tuningolni egy spektroszkóppal.
Nem példálózok tovább, mert a fentiek alapján már belátható a következő:
Ha a kaméleon bevallja, hogy időnként hazudik, az igazat mondja, mert ő egy ilyen fajta. Ha a kaméleon azt állítja, hogy ő mindig az igazat mondja, akkor épp most hazudik.
Van egy gyanúm, a kaméleonoknál megfigyelt viszonyok más populációknál is fellelhetőek.

Kapcsolódó írások