Ezt az enervált természetet nem ismerhetik.
A lila fákat, a havat köpő napraforgókat,
a molekuláris biológia paradigmáit
hajtogató, beszélő vízisiklókat,
a gigantikus nemi szervű
bokrokat, a stagnáló
vízeséseket, a nyári
fagyokat.
De mi részben itt nőttünk fel.
Ez organizálódott a panelházaink
melletti vasúti sínek közelében,
nőtt, csak nőtt, aztán mi minden
délután kilovagoltunk, hogy
ott játszunk el nyolc szomorúság
kicsavart ideájával. Mert
szomorúak a hitelből gazdagok.
Szomorúak, akik most nevettetnek.
Szomorúak mind, akik utoljára fogantak.
Szomorúak a jóllakott gyerekek.
Szomorúak a bankigazgatók.
Szomorúak az álmodozók.
Szomorúak az aktivisták.
Szomorúak az unalmasak.
És mi.
