Napról napra
gyógyulnak bennem a sebek;
boldog vagyok,
mint egy kacagó kisgyerek.
E szó eddig
rejtette tőlem titkait
– eltévedve,
utam keresve fáztam itt:
szárnyak nélkül
véresre tört fáradt lábam,
csonka testtel
csodákhoz repülni vágytam:
még reméltem,
hogy Isten egyszer elvezet
oda, hol nem
járt még se vágy, se képzelet.
Oda, hol szép
csöndje van az éjszakáknak,
hol csillagos
kupolája van hazámnak,
ahol egy kéz
simítva óv s egy szív szeret,
ahol egy szó
ajkam ívére ránevet;
ahol édes
csókja van a boldogságnak,
ahol engem
mosollyal ébredni várnak.
És teljesült:
már nincs több vád és félelem,
itt mindenem
egész, és nem csak fél-elem.
A béke kék,
az este dallal ringat el,
s ha könnyezem,
egy angyal karja átölel.
