ballagtunk, a sovány, a szakadt, és én,
szemünkben hat-liter nejlonbormámor,
mégis hörpöltük a köd penésztejét,
mely ránk csorgott a házak homlokáról.
talán éhesebb volt az alkony nálunk,
mert majszolni kezdte a város fényét,
az égen vér-arany függönyt láttunk,
lent, vén kapualjak nyikorgó sötétjét.
a Blaha Lujza téren már karácsony,
villamossíneken ujjong az ünnep,
babgulyás löttyen, s puha porcelánon
melengettük hideg tenyerünket.
a kígyókonyhákban angyalok sírtak,
fehér kötényükre ráfagyott a zsír,
és e háromnapnyi nyirkos jászolban,
dohos szalmaillaton hevert a szív.
