Megtörni kéne
minden vétkes csöndet,
az összesúgások
alantas rétegét.
Követni kéne
az isteni rendet,
tömjén szagú imák
orgonaénekét.
Meggyónni kéne
a kigondolt bűnt is,
a haragba rejtett
önzés rőt bársonyát,
kutatni kéne
a kifosztott rendet,
és újra kövezni
hitünk tűnt lábnyomát.
Vigyázni kéne
a lelkünket védő,
átvirrasztó hangra:
adni, s kapni vigaszt.
Szeretni kéne
megtanulni újra!
Szívünkbe fényt varrni,
s vinni holtunkig azt.
