Most még széles mosolya,
és csillogó szeme ragyog a nyárnak,
most még langyos szél ölel,
s a tiszta égen fecskék cikáznak.
A tó vizén hajók ringanak,
rajta szerelmet sző a délután,
néha az ég szeméből gyöngy csorog,
mintha anyám könnye hullna rám.
Még kigombolom az ingemet,
hadd öleljen úgy a Nap,
hogy bőrömön érezzem tűzét,
érezzem ahogy mar, ahogy harap.
Még érezzem a nyár szívét dobogni,
ahogy lüktet ereiben az élet,
míg virágok ezernyi színe fest
emlékül szivárvány képet.
