804. szám Vers

cn

Szerző:

Hamisan csillan a lámpa fénye,

Bántja megfáradt szemem,

Szürke a nappal, nincs feloldozás,

Angyalok sírnak velem…

 

Istenek könnyét szárítja a szél,

Átázott lelkem sikít,

Halok, vagy élek, csak várom a véget,

Sehogy sincsen jól ez így…

 

Ebédem kigúnyolva megtagad,

Szomjam nem csökkenthetem,

Elveszett gondolat incselkedik,

Kísért és játszik velem…

 

Szeretlek, te is tudod,

De kell-e még mit adhatok,

Hív-e még a két karod,

És ég-e még az ajkadon,

Hol szerelmem nyomot hagyott…

 

Balsorsomat átkozom,

Ha elborít a fájdalom,

Ha benne bízol, rád hagyom,

De még mindig álmodom…

Mert ölelésed oltalom,

És viszlek gyenge vállamon,

Míg megpihensz az ágyadon…

Kapcsolódó írások