Az ég sátra alatt
Isten báránykái esznek-isznak
már-már belefúlnak
a jólétbe
a semmittevésbe
s mint a sáska
a sokasodásba
Minek az ész
mikor úgy is így tenyész
vakarja is fejét az alkotó
nem ily báránykákat akart Ő, ó
de épp ellenkezőleg, míves
rá hasonlitó eszes
jószágokat
szór is dühében villámokat
Támadt egy ötlete, nosza
s gondolkodásra őket úgy szorítsa
hogy az életben maradásukért munkára fogja
Ötletnek
kezdetben
jó volt így
ment is ez egy darabig
Gondolkodtak napestig
s dolgoztak inuk szakadtáig
ám egy idő múlva egyesek
bár maradtak eszesek
sőt épp eszük által
a többit maguk helyett is munkára sarkallták
Létrejött a szegény s a gazdag
sz egyenjogúság immáron csak maszlag
A teremtő elkeseredett
hogy ez is félresikeredett
hát bárányként bement hozzájuk
ő, az alkotójuk
hogy hasson rájuk
érvekkel
s szeretettel
Ne csesszenek ki egymással
Törődjenek a boldogsággal
Szeressék a másikat általa szeretve
Ez volt a legrosszabb ötlete
Feláldozta Őt a főműve.
