Aki anyám méhe előtt
ismert kezdettől fogva
kezembe adta a halandót
szabadnak ítélte lelkemet
Ádám és Éva voltunk
egyszer a Paradicsomban
jó és rossz tudása pecsételt
bilincset gyarló életemre
Bűnök járnak már a földön
nincs vándornak menedéke
élni vagy meghalni a sorsunk
napjaink homokként peregnek
Épül a torony és hasad az ég
ember az embertől elszakad
ködbe vész a fénylő értelem
egymást pusztítják a szavak
