Önnek írok, így felidézi bennem
régi életem – volt egy igen, egy nem –
s a nincs tovább félbeszakadt vitákat,
önnek írok fél esemesbe rontott
itt ragadt időt, eszement bolondot,
s a nincs tovább csepp monitorra száradt,
önnek írok árva sorokra tépett
múlt időt, egy összeragasztott képet,
s a nincs tovább tört borítékba gyűr be,
önnek írok, a századik levél ez,
holt ezüstje rám folyik, összevérez;
s a nincs tovább sodor végtelen űrbe.
Írok, és kiáltani csöndek jönnek,
hűlt szerelmem árnyait írom, Önnek.
