az új május nem méltó hozzád
mosolyod kerget a pusztulásba
rongy szíved ha benövi a csorbát
hajszolod magad józan éjszakába
bús napjaid egyszer csak beérnek
idegenül csókol pár jött-ment férfi
de játéknak nevezted az egészet
ki a királyt parasztra cseréli
minden csókod vesztedre édes
vak tükörben szemléled magad
üres tekinteted kissé szeszélyes
ne aggódj a május újra felfakad
bármit teszel az aktus megnyomorít
vad virágok belengik a csendet
s a május ág dísze rám vicsorit
ne írj többé gyászruhában verset
tegnap a dolgok merésznek tűntek
és szikrázott a fondorlat zenéje
ne aggódj a május téged is büntet
s én is száraz lombot hagyok cserébe