Telefonálni kéne, felhívni barátokat,
nőket ismeretlenül, mesélni
csudás utazásról, tengerparti nyárról,
s megemlíteni
azt a hajókirándulást a Mississippin,
amelyre évek óta várok –
Telefonálni kéne, fecsegni hogyvagyokról,
madarak hajnali dalát csempészni odaátra,
s fanyar kékfrankost, kortyot a nyelv alá,
emlékeztetni garabonciásokat kőlevesre,
emlékeztetni egyszervolt pohárra –
Telefonálni kéne, csörögni, csörömpölni,
belerobbanni panelcsöndekbe, sörmagányba,
feldúlni a megszokás nászágyait,
mintha csak véletlen műve volna –
Telefonálni kéne, mondom, s tétován,
mint aki már leszámolt füttyös hajnalokkal,
bimbamos delekkel s az alkony is
tálcán kínálja a szívszakasztó
izgalmakat fátyolos szemének: csak legyintek,
lebeszélem magam minden elhatározásról.
S maradok,
gubbasztok a szivárványos képernyő előtt,
fülelve lépcsőházi mocorgásra, pusmogásra:
talán épp engem keresnek –
repülő halak képeit most hozzák el nekem.
