ki kell söpörni az agyamat mint
gyerekkoromban garázs
takarításkor dolgokat áthelyezni
kidobni letakarítani rácsodálkozni
hogy ez mi a franc
kalapáccsal összetörni a rossz
tévéket mert apu tévészerelő
és az emberek ráhagyják ami nem
javítható és ami nem javítható
az ott áll a garázsban és ami
ott áll a garázsban azt össze
kell törni aztán
felsöpörni a képcsövek szétrepült
darabjait elvinni a kijelölt
lerakóhelyre a törmeléket a megürült
teret egyszerű rendezési elvek
szerint a megmaradt dolgokból
betölteni de az a
probléma hogyha néhány napig
nem figyelek márpedig elkerülhetetlen
hogy ne figyeljek a dolgok
áthelyeződnek eltolódnak belepi őket
a szemét káoszba fordul a rendszer
és megint mennem kell a
kalapácsért és szétverni
mindent nem csak a tévéket
beláthatod te meg mindenki más is egy
idő után értelmetlen sőt
tarthatatlan ez a végtelen
számú ismétlődő ciklus
muszáj mindent ráhagyni
a természet alakítsa
úgy ahogy akarja bassza
szét építse
fel ahogy tetszik
nem érdekel a garázs az agyam nem
érdekel a rend
az átláthatóságra is szarok csak
az a fontos hogy maradjak
ki az egészből mint
ahogy egy idő után kimaradtam
a garázstakarításból gyerekkoromban
mert már akkor sem
értettem hogy mire jó
a folytonos ismételgetés
