Így vagyunk, örök másmilyenséggel,
száz meg száz árnyalat,
állandó szövetségünk ahogy izzik,
változunk, de a lényeg ugyanaz marad.
Néha magadba zársz, hogy megpihenjek
és te is alszol egyet az útra,
lenn, fenn és körbe ott a végtelen,
mintha megszületnénk újra.
