halottak napja és karácsony között
végletek ahogy keresem önmagam
valami megszokás lök tovább
épp egy ősz végi nyirkos mosolytalan
kialvatlan idegen arc minden az
mind kezdet nincs más főleg ha leírom
soká tart még kérded hogy ez van
hogy befelé nő sötét a papíron
csak ilyen van szavak nélküli álom
mint akit otthagytak régen valahol
s várja lélegzet-visszafojtva
a percét hogy hátha ma hozzáhajol
