Egyszer egy lepke azt gondolta,
Jó lenne két lábon járni, s embernek lenni.
Nem a magasban röpködni ide- oda,
De ilyen már a lepke élet.
Ezek az írások is lepkék csupán,
Van itt egy lepke, ezt csapd kupán!
Mert még adót sem fizetett, hogy leszállt a rétre,
Arról nem is beszélve, ha itt marad egy hétre!
Mivel a pillangó ezt nem tudta,
És a pénzügy-miniszter megtudta,
Olyan adóval sújtotta,
Hogy alig bírta a két szárnya.
Azóta – újra, megint – csak lepke lenne,
De akkor nem volna keze, csak esze.
Mivel a lepkének – elment az esze,
Itt van néhány Vers – Nesze!
Ugye, nem könnyű a levegőbe emelkedni,
Főleg, ha kalitkába van zárva?
De mivel a szája zárva,
Meg is adóztatták – s azóta árva!
