Elindult útjára a boldogság,
gondolta megkeresi régmúltját.
Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken,
tengereken, és meredélyen át.
Hosszú útján néha megpihent, majd
azon gondolkodott, merre indult,
hisz már nem is tudta úticélját.
Közben egy kis szeretetet koldult.
Néha találkozott emberekkel,
a száját mosolyra fordította,
keveset beszélt, egy idő után
elköszönt, lépteit gyorsította.
Fáradtan, de már megkönnyebbülve
estére visszatért otthonába,
régmúlt emlékeit beletette
a padláson lévő dobozába.
