doktor úr ne élesszen újra,
ezt a régit úgyis unom nagyon,
s ha a szívem mégsem csitulna,
hát zúzza szét a mellkasom,
bár nem tudná rajta ül a föld,
hét világ lába jobbra-balra,
a szám kék, de szemem még zöld,
testem latyakos hópaplan takarja.
már nem érdekel, hogy menni kell,
mert szeretve gyűlöltem élni,
csak Isten markában legyen hely,
ha tüdőm nem akar levegőt cserélni.
kedves nővér élesszen újra,
még senkitől nem köszöntem el,
s míg a félhomály neszét a számba fújja,
megsúgom élni jó, csak néha égni kell.
