„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;
ki se hallgat már a dalosra…”
(Ovidiusz – Átváltozások)
XIV.
A legmagasabb torony
A leghatalmasabb torony sötét,
magányos és komor uralkodó
örökre bűvös kört formál köréd.
Legyél szikár, akár bálványozó:
a lelked albatroszként szárnyaljon,
és bár muszáj, hogy olykor kárt valljon,
maradj örök ifjú, ábrándozó!
Soha sem az ész – a szíved vezet,
az érzés és a vágy, az ösztönök,
szeress egy angyalt, szeress ördögöt,
sosincs semmid, de mindened lehet!
Sebeket osztasz – elér sok pofon,
de mindig felkelsz, mert csak így leszel
saját magad… – A legnagyobb torony!