Megint siralmas a nyár
A poloska vígan szálldogál
Nem szárad csápjára a mosoly
Az ablakpárkányon vígan araszol
A mezők csupaszon könnybe bújnak
Az égből esőcseppek sem hullnak
A megnyugtató zöld helyett
Szomjúság tölti be a teret
Egy büszke varjú a faágon
Károgva jelzi, más van a világon
A megszokott rend romba dőlt
Minden pusztul idő előtt
De hol vagy ember, merre mentél
Felálltál-e, ha elestél
Kezed nyújtod még a másért
Szíved dobban-e a boldogságért
Ha elhagyod a hited könnyen
Megfulladsz a nagy közönyben
A reménysugár is tűzbe vész
Egy évszak lesz: a szenvedés